Mennyit ér egy élet?
Néha nem sokat.
Néha semmit.
De amikor majd' belepusztulsz a fájdalomba, akkor kezdesz el ezeken gondolkodni.
Csak egy hörcsög volt. Egy hörcsög, mégis annyira meg tudtam szeretni...
Mindig megharapott, és akkor megdorgáltam érte, de most azt kívánom, hogy bárcsak véresre harapdálná az ujjam... bármit, csak élne még...
A párja azóta nem csinál semmit, csak néz maga elé, talán már ő is felfogta, hogy nincs többé, és... hiányzik neki.
Most nem tudok mit mondani...


Nagyon fog hiányozni :'(

rég jártam errefelé.. őszintén szólva túl sok minden történt, és nem volt sem időm, sem energiám írni. na majd mostantól talán. szerelmes vagyok. túlságosan szerelmes. Andris<3
voltam balcsin,ezdőtáborban, meg anyuékkal, meg gólyabátorban, de kb végigunatkoztam a nyarat. :) <3

Bocskai-s póló :)

mezítlábafűbenmikor...:)

pink-pacman :)

gyönyörűvolt *.*

gyönyörűvolt *.*





pár db én :)
na, byebye.<3

nem tudok mit írni. nincs ihletem. fáradt vagyok, nyűgös, beteg, fájok mindenhol, és büdös is vagyok mindezek tetejébe. megyek fürdök és alszom. holnap írok majd bejegyzést, nyugi, nem felejtettem el ezt a kevéske kis olvasó"tömeget"
voltam Eclipse premieren... van Edwardos poharam.
de majd beszámolok holnap.
jóéjt, puszi, szeretlek titeket (L)(L)(L)
Letti.

Hadházi László összes fellépése - Stand Up Comedy

Kiss Ádám összes fellépése - Stand Up Comedy

az utóbbi hetek...

a magány hűséges útitárs. ott van, amikor nem számítasz rá, és ott van ha kéred. mindig közel van hozzád, ebben a pillanatban...

leballagtam. bármennyire fájt is, de leballagtam. sírtam. de hiszen ki nem sírt? nyolc éven át ez volt az otthonunk, és most kiszakítottak ebből a nyugodt légkörből. hiányzik. túlságosan hiányzik.
csalódott vagyok. mást vártam az életemtől, mint ami eddig alakult. talán kicsit olyan, mint egy szappanopera.
össze vagyok zavarodva. már nem tudom ki szeret feltétlenül, és ki csak érdekből... nem tudom mit akar tőlem Ő, mert mostanában egyre furcsább... persze továbbra is ugyanolyan jól elbeszélgetünk, meg minden, de valahogy más lett.
az emlék jó dolog, főleg ha sok van belőle.
félek. hogy mitől, azt én sem tudom. talán a magánytól. hogy egyedül maradok.
bár próbálok nem egyedül maradni, de amikor kialszik minden fény, elhallgatnak az éjjeli zajok, ketten maradunk.

én, és a magány.

beteg. xD

... és akkor jöttem rá, ki is volt igazán fontos ...




Fáj. Mert tudom, hogy itt, és most vége. Fáj. Kevés volt, viszont túlságosan tökéletes. Fáj. Mert tudom, év elején mást mondtam, máshogy éreztem, mint most. Nem lehet elmondani, leírni azt az érzelmi vihart, ami bennem dúl. Örülök. Nem szivatnak többé a tanárok egy-egy röpdolgozattal, és azzal, hogy vegyem le a lábam a padról, vagy hogy álljak egész órán. Szomorú vagyok. Jó csapat voltunk, jó csapat vagyunk, és jó csapat maradunk mindörökké.
Furcsa volt. Mindenki ingben, és nyakkendőben feszített. A sok év után ez volt az első furcsaság. Mindenki letört volt, fáradt, szomorú, elgyötört.

"Ugye voltál gyermek
Mi most is vagy
Lerohantak az évek
Az idő elhagy
Bámuló szemmel
Újranyíló szívvel
Játssz mindent át
Mit az élet kínált
Neked..."

Elsírtuk magunkat a képek alatt. Sírva nevettünk azon, hogy milyenek voltunk, és milyenek lettünk. Sírva nevettünk...
Elsírtuk magunkat az alsósok műsora alatt. Ők még nem tudják milyen fájdalmas tud lenni a búcsú, és milyen ha kirángatnak a megszokott környezetedből, amiben nyolc évig éltél. Ők még nem tudják....
Elsírtuk magunkat a hetedikesek műsora alatt. Ők már átérezték, milyen is lesz elballagni. Itthagyni mindent, ami valaha fontos volt neked, ami a második otthonod volt. Ők már átérzik...
Elsírtuk magunkat a beszédek alatt. Emlékeztetett minket, hogy egyformák vagyunk. Ha fáj sírunk, ha nevettető, kacagunk. Emlékeztetett minket.
Sírva énekeltünk, sírva mentünk végig az iskolában...

Ez az utolsó állomás. Hiányozni fog.
Félek. Hogy mitől, magam sem tudom. Belevetjük magunkat az ismeretlenbe, próbálunk jó szemmel tekinteni a jövőre, de nem megy. Vágyunk arra, hogy még egy kicsit gyermekek lehessünk, vágyunk a szépre, a kedves szóra, vágyunk arra hogy maradhassunk... még egy kicsit...

Most elvittetek egy darabot a szívemből, ami örökké a tiétek lesz.
Búcsúzom tőletek, soha nem feledlek el :

Jakab Erzsébet

Bezzeg Zsolt
Bogdán Eszter Boglárka
Borza Péter
Czinege Adrienn
Csukás Barbara
Göldner Zsófia
Hlavács Zoltán
Horn Krisztián
Kuti Gellért Norbert
Nagy Attila
Pinczés Alexandra
Szabó Alexandra
Szabó Nikolett
Szliva András
Tábori Vivien
Ungi Tamás
Váczi István

" Van olyan az életben, hogy nem tudjuk, mi is köt minket egy emberhez. Nem tudjuk. De érezzük, hogy jobb, ha ott van... "

ezt muszáj látni!!

hát gyerekek.... mivel nagyon beteg vagyok (agybeteg is, de ez most mellékes) ezért itthon lebzselek már három napja. ma nagyon unatkoztam, elővettem a családi fényképalbumot (ómjgáád) és mi találtam benne? ciki kiskori képeket RÓLAM!!! :D most csakazértis felrakom őket, tudjatok mivel zsarolni :D:D:Dtörölközőbajnok :D:D olyan idióta fejem van xD



de kis csúnyaság voltam :D jólvan, lehetek kb. egy hónapos??? :D:D iikszdé :D

miaaaaaaazoooootabáááááácsikezéééében??????:D

tooooooorttttaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa :D:D:D
pápápápá^^
azt mondják, itt nagyon cuki vagyok... :D kutyapapucs, és kutyás póló azért kicsit odavág :D:D sexy vagyok :D:D najó, durva kép lett, valljuk be xDxD


ezt muszáj volt megosztani :D:D

Rita emlékére...

Május vége egyben egy élet vége is volt. Rita itt hagyott minket.
A blogom révén kerültünk kapcsolatban, és csak msnen beszéltünk, de egyből belopta magát a szívembe, ez a cserfes lány :) egyből a blogokra terelődött a szó, és megdicsért... ez volt életem első dicsérete, nagyon jól esett, főleg egy idegen szájából.
Most pokolian fáj. Pokolian fáj, mert tudom, hogy nem ezt érdemelte. Élhetett volna, lehetett volna családja, igaz barátai, szerelme, minden ami csak egy életben fontos lehet. 16 éve alatt többet volt kórházban mint otthon, és végül a rák okozta a vesztét. Ritával eltávozott közülünk egy olyan személy, aki bárkit, bármikor fel tudott vidítani, boldog volt, és még a halál szélén is mosolygott. Azt mondta jobb lesz így, de a szíve mélyén ő is tudta, hogy hazudik. Élni akart, küzdött, minden erejével, de a betegség végül győzött, és Rita meghalt.
Pokolian fáj. Mert én ma még beszélhettem volna vele. Beszélni is akartam, amíg lehet, de nem tudtam neki elmondani, amit akartam. És milyen sok mindent akartam elmondani! Elmondani, hogy talán ő volt a leghűségesebb olvasóm, hogy az ő kommentárjai hatottak meg a legjobban, hogy vele lettem talán a legjobb kapcsolatban... és hogy ne adja fel, mert jó élete lesz, és minden megoldódik... el akartam neki mondani, hogy szeretem, hogy nagyon hiányozni fog, de ezt már nem tudom megtenni... ő már soha nem jön vissza, és én ezzel a tudattal hajtom álomra a fejem... gyáva voltam, megtehettem volna, de nem tettem, és már késő. Most mindenről ő jut eszembe. Minden rá emlékeztet. Minden egyes fűszál, minden homokszem, minden gondolatom Rita körül forog... élhetett volna, nem is keveset, de a sors keze lecsapott... és már nem tudom neki elmondani, hogy mennyire szerettem, szeretem, és szeretni is fogom.
Már ő is jegyet váltott a túlvilágra...
Azt mondják, hogy nem egyszer halunk. Ha valaki eltávozik, egy kis részünk vele megy, és elkíséri az útján. Nos akkor nekem már nagyon sok részem elment.
Ismertem egy lányt, más volt mint a többi... mások a halál szélén állva sopánkodnak, imádkoznak, az ügyeiket intézik, de ő nem... ő csak vigyorgott.
Rita, nagyon hiányozni fogsz. Utállak, amiért itthagytál.
Szeretlek<3

bocsiiiii

rég nem írtam ide, szánombánom bűneimet...
szerelembe estem. *.*
eksüvőnvoltam. *.*
sulibanvoltam ×.×
féltem, rettegtem, szerettem, nevettem, de boldog még mindig nem vagyok.
mára ennyi, nincs kedvem többet írni. bocsbocs.
pusziii*.*

csak egy msn beszélgetés.

Annával beszéltünk...

Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*elkezdtem írni a blogot
*de nem sokáig jutottam
gumikacsa<3 üzenete:
*uh.
*akkor várj egy kicsit, mindjárt totláisan itt leszek, és segítek
*kitartás
*10 perc
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*okés
gumikacsa<3 üzenete:
*na vagyok
*mi a cím?
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*http://eletemveleesnelkule.blogspot.com/
*ennyit írtam
*csak
gumikacsa<3 üzenete:
*oké.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*és majd csak akkor írom tovább ha feljön Rita
*mert akarok beletenni msn részleteket és Rita megígérte hogy megkeresi nekem Zsolti gépén
gumikacsa<3 üzenete:
*oké.
*annyira imádlak olvasni, kurvára magával tudsz ragadni, mintha én is ott lennék... (:
*( a képemen épp sírtam )
*dorina barátnőm meg vigasztalt
*jólvan letti, semmi baj...
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*én is ezt hallgatom most hogy jól ban semmi baj
*ha tudok segítek
*és még ilyenek
gumikacsa<3 üzenete:
*idegesít?
*mert én tudok másról is beszélni, ha zavar
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*nem idegesít
*csak néha rosszul jön és sírok
*de érted az a legnagyobb bajom
*hogy nem rudom hog milyen valójában a hangulatom
*hszen a szíven darabokdra tört
*de mégis imádom
*és bolgo vagyok hiszen így már jobb helyen
*van
*és egész életemben velem lesz
gumikacsa<3 üzenete:
*de ugye tudod, hogy nem szeretheted őt örökké? valamikor túl kell lépned, mert belefulladsz a magányba, és abba hogy gyászolod őt... gondold azt, hogy ő most épp egy angyalt smárol le :D smárolj le te is valakit, hogy kvittek legyetek. szeress, gyűlölj, isteníts, vess meg, utálj mint még soha senkit, csak egy ne légy : közömbös!
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*tudom hoy túl kell lépnem
gumikacsa<3 üzenete:
*ugye érted mit akarok ezzel mondani?
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*de még nem megy
gumikacsa<3 üzenete:
*bezony.
*még nem is kell.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*esküszöm össze fogom szedni magan
gumikacsa<3 üzenete:
*nekem is minimum egy év kellett.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*és túllépek de most még nem
gumikacsa<3 üzenete:
*most még nem is kell.
*gyászold, sírj üvölts, csináld azt, amivel elviselhetőbb, de vigyázz, hogy bele ne őrülj
*ne szeresd örökké, de gondolj rá néha.
*várj, erre van egy jó idézetem
*"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás
életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass
hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak
előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg
a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*tudod az a fura
*hogy érzem hogy egész életemben szeretni fogm
*lehet hogy csak a szaven kicsi darabja
*de szeretni fogom
*és most ez hülyén fog hangzani
*de tudom
*hogy ha majd pár évtized múlva meghalok
*ő ott fog várni rám
gumikacsa<3 üzenete:
*tudom, velem is ez volt...
*mikor meghalt ő, egyszerűen nem érdekelt semmi
*gyáva voltam az öngyilkossághoz, de élni mégsem akartam
*próbálkoztam mindennel, de nem sikerült követnem
*jött a pszihológus, és ez kicsit könnyített a lelkemen
*olyannal tudtam beszélni, aki nem ismert, és bármit mondhattam, nem tudta, hogy hazudok-e, mert nem ismert
*egy évig szenvedtem ezzel
*csak egy árnyék voltam. nem nevettem, nem mosolyogtam, semmi.
*aztán...
*blogot írtam
*és jó volt.
*jött a második blog
*a sok elismerés
*és ez jobb volt.
*aztán meghívtak a mortem aeternusra
*és ott megismertem metit
*bejelöltem vippen
*felvettem msnre
*és beleszerettem
*aztán összetörte a szívem, és megint egy árnyék vagyok
*nem nevetek, nem eszek, alig iszom
*és ...
*nem akarom ezt az életet.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*soha nem mondtad, hogy meghalt bárkid is
gumikacsa<3 üzenete:
*rajtam a psziho doki sokat segített
*akármit mondhattam, máshol nem hallottam vissza.
*pedig szinte mindenki meghalt körülöttem
*csak a kiscsaládom ép
*a többi totálkár
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*én sajnálom.. tudom hogy nem sokat segítek vele
gumikacsa<3 üzenete:
*nem számít.
*jól esik ezt hallani :)
*meghalt a nagyapám, amikor még tervbe sem voltam véve ( a szüleim még nem ismerték egymást, '81ben történt )
*a nagymamám
*aki kb. totálisan tönkretette anyut
*és engem is
*azt mondta, hogy csak egy zabigyerek vagyok, és reméli annyi napot élek, ahány szemem van
*a másik nagyapám, akit nagyon szerettem
*anyu testvére eltűnt, és nem került elő máig sem
*(anyu testvéreit harmadolta a rák, az öngyilkosság, a szívroham, az agyvérzés)
*cukorbetegség
*satöbbi
*meghalt, ő
*a legjobb barátnőm
*a nagynéném
*sok mindenki, akiknek már nem tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom, amiket mondtam, meggondolatlanul, de tudom, ha itt lennének, megbocsájtanának
*és ez fáj a legjobban
*hogy nem érdemlem meg.
*asszem' te vagy az első, akinek így ki tudtam tárulkozni.
*de jól esett kiönteni a szívem.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*istenem ez borzalmas és nem tudom hogyan bírod elviselni
*én még ezt az egyet s bírom
gumikacsa<3 üzenete:
*tudod, valaki abban jó, hogy őrülten tud szeretni. van, aki a tanulásban jeleskedik. van aki az írásban. van aki bárkit fel tud vidítani pár mondattal. van aki abban jeleskedik, hogy túlél minden borzalmat, és vannak olyanok, akik egy kis fájdalomba is képesek belehalni.
*megedződtem, túléltem, mert muszáj volt.
*ha lett volna választásom, mindenkinél meghaltam volna.
*és meg is haltam.
*mert azt mondják, hogy egy ember, nem egyszer hal meg. ha elveszti azokat, akiket szeret, mindegyikkel meghal egy kis része, amit már nem kaphat vissza.
*megedződtem
*tovább léptem
*mert muszáj volt.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*én ezt mondogatom magamba tovább kell lépnem
*muszáj lesz
*megkért rá a a levelébe
gumikacsa<3 üzenete:
*még nem kell.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*és muszáj lesz
gumikacsa<3 üzenete:
*még ne lépj túl.
*először emészd meg mindezt, fogadd el hogy nincs, próbáld meg feldolgozni a hiányát
*ő is ezt szeretné
*de hagy neked rá időt.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*tudom hogy addig nem leszek szá százalékosan boldog míg azt nem tudom monadni hogy szertlek Zsolti és mindig is szeretni foglak, de most el kell hogy engedjelek esküszöm egyzsr még találkozunk és addig is légy jó és figyelj rám továbbra is
gumikacsa<3 üzenete:
*mostmár soha nem leszel száz százalékosan boldog. sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de így igaz. nekem egy csalódás elég volt a majdnem-öngyilkossághoz. jött a többi, a fentiek nem kíméltek, de túlléptem rajta. és most szerinted tudok boldog lenni? nem nem tudok. a boldogság nem a nevetésről, a viccekről, a vattacukorról, és az álomvilágól szól. a boldogságot át kell élni, magadba kell szívni, mint a levegőt, és ezt nem tudod másképp tenni. több mint egy éve nem vagyok boldog. hogy tudok-e mosolyogni? igen. nevetni? igen. de ez nem azt jelenti, hogy átérzem milyen boldognak lenni, szeretni, igazán, szívből nevetni. és ez már nem fog megváltozni. a szívemben ott marad a szomorúság tüskéje, és ha kihúzom, csak még nagyobb károkat okoz. így is minden lélegzet fáj, de ha még ettől is megszabadulnék... nem tudok megszabadulni tőle.
*mostmár soha nem leszek boldog.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*:(
*tudom hogy nem lehetek boldog teljesen
*de jó hitegetni magam
gumikacsa<3 üzenete:
*értem.


( a gumikacsa<3 én vagyok, anna meg anna :)

csalódni kell, hogy boldog lehess, gyűlölni tudni, hogy újból szeress...

május 07.

kedves naplóm!

egész jól indult a napom. nagyjából zökkenőmentesen felkeltem, elindultam a suliba, és végül ott voltam. mennyire kiszámíthatatlan volt ez a péntek reggel. nyelvtanon a drága Anita néni bejelentette, hogy összefoglalunk, következő órán dolgozat. örültem neki, mint méhecske az első/utolsó csípésének. ő nem volt képes rá, hogy lelohassza a hangulatom, pörögtem tovább, mint egy hülye gyerek. kémián kikaptuk a TZ-t... hármas, pedig gecire semmit nem tanultam. matek. faszom kivan a matekkal. "nézd, körző vonalzó, tedd egymásra a két vonalzót, és csúsztatunk, ííígy ni..." bázzeg, láwolom az ofőmet, de nem vagyunk már öt évesek. jesszus fasza, ahogyan Tomi mondaná :D igen, láwoljuk Tomi beszólásait :D rajz. csillanéninek nem volt semmi kedve rajzolni, ezért nem rajzoltunk, viszont eszti tök profin kisminkelt :D faja lett, vitt egy kis színt a "nemláttamnapotmárrégenpedigkurvárakreolvagyok" bőrömbe. egy kis változatosság. jót tett, felvillanyozta azt a fél órámat. töri... folyamatosan írtunk, és mit? ötödikes ismétlést.
grat. ennyi. földrajzon sem volt semmi, csak nagy unatkozda. aztán hazamentem, és kurvára szétuntam a fejem. felhívtam esztit, hátha eljön velem sétálni, és el is jött. hívtuk szandikát is, és ő is jött. egész végig Ő járt a fejemben, Ő akit annyira szerettem ( és majd mindjárt megtudjátok mi ez a múlt idő ) és egy álló hete csak róla tudok beszélni. XY így meg úgy, olyan helyes vicces aranyos, más mint a többi seggfej aki eddig az utamba akadt, és azt hittem hogy lehet belőle valami.
nem lett.
az eddig tökéletesnek hitt életem kizökkent a megszokott egyensúlyából, és én "átálltam a sötét oldalra" vagyis depressziósan ültem az ágyamon, idáig. így utólag látom, hogy mekkora hülye voltam. a távkapcsolatok sosem működnek. már ha lett volna belőle egy kapcsolat. de erre is esélytelen voltam. mindig lesz nálam egy jobb, és én csak másodhegedűs lehetek. de megszoktam, már nem fáj annyira, mint az első csalódásoknál. és hogy áltathattam magam? jessszus, mekkora egy... nem ócsárolom magam, már ehhez sincs kedvem. sőt, élni sem nagyon. de ahogyan a barátok közt főcímdalban is megéneklik "felejts el mindent, mindent ami fájt"
ehhez csak . hozzáfűznivalóm lenne : az idő kurvára nem gyógyít meg semmit, sőt, az emlékek/tettek/érzések csak még fájdalmasabbak lehetnek, a felejtés nem könnyű dolog.
szerettem őt, mint még soha senkit... és ez hiba volt. de olyan jó volt egy hétig a mennyben járni. és most még fáj, de már egyre halványul. remélem a hét elejére el is tűnik.
és eszembe jutott egy idézet.
"nem félhetsz a haláltól, ha nincs miért élned"
érte éltem, nem féltem a haláltól, de még élni akarok... valameddig. és nem lesz könnyű, a bűntudat mocsarában fürdeni, tudva, hogy ő más kezét fogja, mást ölel kedvesen, mással nevet lelkesen, és elfelejtette, hogy valaha is az élete szélvédőjén csapdostál öntudatlanul, mint egy elütött bogár, aki a haláltusáját vívja.
fáj. nagyon fáj.
leblokkolt az agyam, a kezem remeg, sírógörcsöm van.
egy átlagos csalódás az életemben.
de ő más volt... az emléke jobban fáj.

május 1 - élményeim

szépen felkeltem, kimentem a mosdóba, és elborzadtam magamtól. utána befeküdtem apu mellé dizájn centert nézni (Fábry) utána szépen kimentünk a duna partra sütögetni... egy gramm kaját nem ettem, viszont egész nap rövid gatyában+melltartóban mászkáltam... nem számoltam hányan bámulnak meg. a víz totálisan hideg volt, viszont combközépig bemerészkedtem. utána hazamentünk, lefürödtem, kisminkeltem magam, felöltöztem, és mentünk Dorináért. apu szépen kivitt minket a Kék tóra ( Szigetszentmiklós ) és mivel kezdtük? beültünk dodzsemezni. nagyon nagy volt, de nem voltak annyira helyes srácok, akiknek neki tudtunk volna menni. Márti szerint így lehet ismerkedni. hát nekünk nem jött be. viszont rohadt sokat táncoltam a dodzsem aláfestő diundisu zenéjére :) kicsit sem néztek hülyének. jött a BNF koncert. Zsani és Márti lelépett, és én kettesben maradtam Dorival. úgy gondoltam rágyújtok, és rá is gyújtottam. jó volt, jól esett. :) Dorinát is megkínáltam, és megtanítottam hogy kell letüdőzni. hát egy nagy köhögés lett a vége( lásd a poént, Dori harmadik beszólása ), szóval inkább mentünk tombolni, holott 1. Dori utálja 2. én nem is ismerem őket. de tök mindegy, azért amikor egy Jonas Brothers számot énekeltek, akkor videóztam egy kicsit ( Fly with me ) utána Márti és Zsani áradoztak egy sort ( Zsaninak az énekes csávó megfogt a kezét, és a hülyéje elkezdte, hogy soha többé nem mos kezet. én meg szépen összetapogattam a kezét . hát na, megkapta :) és elmentek autogramért. mi egy darabig ott álltunk velük, de miután meghallottuk, hogy Sugarloafék jönnek, ezért rohantunk tombolni. végigénekeltük a Barbit, a Szingli lányt, azt a lufis számot, meg még volt pár dolog... Dorival utána mi áradoztunk Szabiról... a drága felállt egy hangfalra gitározni :) irtó helyes volt a pilótás napszemüvegében, és a szöszi hajával... olvadoztunk, mikor ránk nézett, és kicsit sokáig bámult ránk :) még gitározni is elfelejtett... :) Sugarloaf után mentünk még dodzsemezni. amíg vártunk összefutottam Szandimmal (L) kértem tőle egy szál cigit :) aztán még mentünk kétszer dodzsemen. utána megjöttek Dori szülei, Mártiék viszont elhúztak. Zsanit mi vittük haza, utána meg átmentünk még Imiékhez... anyuék nála voltak, a délután folyamán, a 30. szülinapján. ott még elhülyültünk, és jöttünk haza bubulni. anyuék bealudtak, én meg Metivel beszéltem :) kicsit elvoltunk.

a nap nagy beszólásai :

Dunán :

G : fotós akarsz lenni?
L : hát igen, jó lenne.
G : ahhoz sokat kell tanulni?
L : 2-3-4 évet biztos kell tanulni.
G : megmutatom hogy kell fotózni, tanulás nélkül. *előveszi a telefonját, és lekap, sötétszürke melltartóban, és egy halálfejes rövidgatyeszban*

Majálison :

D : szőröspipííí * ezt ordibálta előre Mártinak, aki előttünk öt méterrel sétált, és abban az öt méterben volt vagy 20 ember, aki mint hátrafordult... én csak a fejemet fogtam*
D : Márti, ez a te hibád! *Dorina, Márti segítségével észrevett egy srácot, akit régen szeretett, és azután folyamatosan a srácon csüngött a szeme. egyszerűen nem tudott máshová nézni*
D : Letti, megöllek! ( folyamatosan )

Iminél :

L : Laci, befekszel mellém? * húzódok arrébb a kagylófotelben, viccnek szántam, erre... *
Lc. : aha! *vigyorogva beszorít* milyen nagy a segged.
L : köszi...
* kicsivel később *
Lc. : milyen csontos a segged.
L : előbb még nagy volt, most meg csontos. döntsd el.

*Laci bort próbál önteni, de nem veszi észre, hogy az üvegen van a kupak, de azért önti, én viszont dőlök a röhögéstől*


Metivel :

M : elsőre megszólalni mindig olyan... gáz.
L : akkor megszólalok én. *HELLO*
M : *SZIAA*
( és így először hallottuk meg egymás hangját... meghatározó pillanat :)

M : lefáradtál már?
L : aha...
M : ne, ne, ne, még ne... még van egy-két viccem...
L : *nyög egyet*

L : messze laksz.
M : igen, kár volt belém szeretned.
L : MÍÍÍ?

L : *mesél magáról, le sem tud állni, de aztán a mondandója végére ér.* még valami?
M : megkérdezném a mellbőséged, de az bunkóság lenne.
L : 70.a.
M : mhm... :)

M : szia anyu...
L : hello kisfiam.
M : ja nem, anyu van itt.
L : ooké...
M : mennem kéne.
L : ja, nekem is.
M : nem neked beszélek anyu!!
L : na jó, mentem...
M : én is.
L : Meti?
M : hmm...?
L : álmodj velem.
M : te meg velem.
L : meglesz :) jóéjt :)
M : neked is :)

hát nem sikerült egymásról álmodni, de nem baj :)
jó nap volt :)

közeleg...

itt a hétvége vége... lassan az év vége... és én elballagok... megyek, szaladok... futok az ismeretlen felé... várom a jövőmet, ami közel van, de mégis távol. tegnapelőtt nagyon sokat sírtam. talán azért, mert a király visszatért néztem, és annak szomorú a vége. de mégis megnyilvánul benne az igaz barátság, és az elmúlás fájdalma. nem figyeltem a szövegre, de egy mondat még órákkal a film vége után is ott csengett a füleimben...
" Köszönöm, Samu, hogy itt vagy velem. Itt... mindennek a végén..." (Frodó)
még most is összeszorul a torkom, a gyomrom, és legszívesebben bőgnék mint egy kisgyerek.erre még az is rátett egy lapáttal, hogy Dorinával beszéltem*. hiszen őt is itt kell hagynom. és akkor magamra maradok. egyedül, egy idegen helyen, idegenek között. és félni fogok. félni a holnaptól, a magánytól, a csalódásoktól... félek az ismeretlentől. nem tudom legyőzni, átugrani, vagy megkerülni. nem. a félelem mindig ott lesz bennem, akárhogy próbálok küzdeni ellene. összefolynak a napok. már nem tudom mi álom, és mi valóság. a hét elején várom a hét végét. és a hét végén meg csodálkozom... "ilyen hamar eltelt?" és mikor próbálok visszaemlékezni, nem tudok... nem tudom mi történt, nem emlékszem... képtelen vagyok emlékezni. talán pont a legfájdalmasabb emlékeket törli az agyam, hogy ezekre nem kell emlékeznem. pedig a fájdalmas emlékek is fontosak. ha évek múltán erre fogok emlékezni, mire fogok gondolni? jó nagy marha voltam, hogy pont bennük bíztam, őket tekintettem barátomnak? vagy arra hogy nem bántam meg ezt a nyíltságot...? nem tudom. nem tudhatom...
összefolynak a napok, és én már nem tudom, mi álom, és mi valóság.
már nem tudom, hogy ki vagyok, és mit akarok az életemtől. mit várok? hogy boldog lehetek valaha is? nem gondolnám, hogy ennyire szeretnek. már nem tudom, ki vagyok... és nem lehetek többé a régi önmagam.

* régen csináltunk egy képet, és ő lefestette... megígérte, hogy nekem fogja adni.

álmosvagyok. fáradtvagyok. nem érdekel semmi. nem érdekel a jövőm. csak éljem túl a felgyülemlett fájdalmakat. jóéjt :'(
( és már megint eltelt egy nap, minden érdemlegesség nélkül. pazarlás. )

shh...

fáradtság. unalom. fejfájás.
semmi jó.
semmi érdemleges.

egyszer minden véget ér...

felkeltem fél hétkor, kibotorkáltam a fürdőszobába, és elborzadtam magamtól. karikás szemek, vékonnyá préselt ajkak, egy madárfészek a fejemen, totál elaludva, és alvástól ráncos arccal pillantottam magamra. ez nem lehetek én... nem nem nem nem nem... vasaltam egy kicsit a hajamon, megmostam a fogam, felöltöztem, elindultam Imoláért. eldöntöttük, hogy sétálunk, hogy tudjunk rágyújtani... térdig lejártuk a csülkünket. beesünk a suliba, a Weöres Sándor színjátszó feszt. kellős közepébe, és elindulunk megkeresni az ofőmet. hamar meg is találtunk. a feladatunk a következő volt : kaját tömni az ideérkezőkbe ( 4 fő ) kísérgetni őket ide-oda, stb. na, a kis gecik arra sem méltóztatták az otromba buta buldogarcukat, hogy feltolják az elkényelmesedett seggüket a suliba. úgyhogy vessenek magukra, minket nem érdekel. megtoroltuk a bűneiket xD* drága Mollával kibaszottul unatkoztunk, ezért felzabáltuk a kaja felét... oké. cigiszünet. tudni kell, hogy a sulival szemben van egy sportcsarnok. a sportcsarnok mellett van egy kicsi domb, előtte egy fal, tele graffitivel. miközben cigiztünk, képeket csináltunk, és előtte is... szóval futunk visszafelé, és a sportcsarnoknak ilyen tök jó nagy ajtaja van, ami visszatükrözi a képünket. megállítottam Mollát. ennek két oka volt. egyrészt, mert egy képet akartam csinálni az ajtóban, másrészt meg mert láttam kijönni Csaba bácsit, az igazgató helyettesünket. kijön szépen, és erre megkérdezi, hogy mit csináltunk. válaszolunk, hogy képeket. ( inkább leírom, mint egy beszélgetést, Csaba bá' lesz a Cs. Molla az I én az L és amit ketten mondtunk az az M.
Cs. : hát ti meg mit csináltatok?
M. : képeket a graffitinél.
Cs. : biztos nem cigizni voltatok?
M. : nem, dehogyis.
Cs. : lehelj rám!
*Molla szépen kiveszi a rágót a szájából, és meg kinyújtom a nyelvem hogy látni lehessen az enyémet.*
Cs. : tényleg nem cigizni voltatok?
I. : nem, dehogy.
L. : pont mi, Csaba bá'?
Cs. mutasd a képet.
*Molla előveszi a telóját, és elkezdi mutogatni ahogyan pózolunk a graffitinél*
Cs. : és ezt a földszintről látni lehetett, hogy itt van a graffiti?
I. : nem, de az emeletről igen, mert előbb voltunk a másodikon Lívia néninél(Molla ofője)
* Letti hevesen bólogat, és hangosan mondogatja : ühüm, ühüm *
Cs. na jó, menjetek...

szóóval... xD

hazavergődtem valahogy, illetve egy megállóval a lakótelep előtt leszálltunk, mert cigit akartunk venni... előtte is akartunk, de ahol akartuk, ott tuti nem adták volna ki... :S szívás. aztán bementem én, és egyből megkaptam... hazafelé szépen lassan rágyújtottam, és élveztem... :D ennyit a leszokásról. pedig három hétig megvoltam nélküle.
mindegy. hazavergődtem, összepakoltam, és Esztimmel elmentünk usziba. 9 órát voltunk, de nagyon jó volt...
megyek aludni. álmos vagyok.
puszipá nektek drágáim (:
letti.*ásít*

soha semmi nem lesz ugyanúgy már...

Maradnék, de érzem hogy mennem kell
Mert vár, valahol egy másik út
Hogyha most is úgy szeretsz engedj el
Ma már nem köt ide, csak a múlt

A kezed fogom ma is ugyanúgy mint régen
A képen ott vagy te is velem és nem értem
Mért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék

Leperegnek az utolsó könnyek
Elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek
De mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés
Téged bánt és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés
Soha semmi nem lesz ugyanúgy már

Egyedül csak védtelen gyermek vagy
Ha kell, én vigyázok rád
Ne akard, hogy mindenre választ kapj
Egyszer tiéd lehet a világ

Ha itt maradok összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék

Leperegnek az utolsó könnyek
Elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek
De mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés
Neked fáj és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés
Soha semmi nem lesz ugyanúgy már


soha nem éreztem még ilyen jelentéktelennek magam. kérdéses, hogy miért, de nem tudom. egyszerűen, mintha nem is léteznék. csak tengek lengek a semmiben, és van egy olyan szürke, értelmetlen, fájdalmas tárgyam, amit életnek hívnak... :( szarnap. szaridő. szarkedv. szarvilág. szarélet. minden szar. minden élvezhetetlen. ma nem is nevettem. pedig lett volna okom rá. nem is egy.

nem...

nem vagyok depressziós. mindenki ezt gondolja, de nem. nem vagyok az. a depresszió lehet egy érzés is, és egy betegség is, de én nem vagyok beteg... csak... vannak érzéseim. de hisz kinek nincsenek? talán van ilyen, aki semmit sem érez... de az csak egy gép. él, lát hall, van, de nem érez. és ez teszi egy robottá... :(

ma láttam Őt... a büfénél álltam, és egy muffint kértem Irénke nénitől, és nagyon rossz hangulatom volt. nem tudom miért, talán az eső miatt... tegnap is egész nap esett, ma is, és ettől elment a hangulatom, még attól is, hogy létezzem... de amikor megfordultam, hogy menjek el, nekimentem. elsuttogtam egy bocsit, és felnéztem rá. magasabb nálam. gyönyörűek a szemei... de az egész két másodpercig tartott... és én mentem fel, ő meg ment... máshová... de ez egy kicsit javított a hangulatomon.

tegnap beszélgettem mollával... jó lenne ha barátok lennénk, de még ez sem lenne elég...

(19:34) letti alias mirt:	hogy jobblenne ha a vele csak barátok lennénk.. és erről gondolkodtam azt mondják, hogy sosincs barátság férfi és nő között
(19:34) letti alias mirt:	az egyik fél mindig többet akar és ez igaz is.
(19:34) [Alone]:	jaja-----
(19:35) letti alias mirt:	de még akkoris áh tök szar volt amit elképzeltem
(19:36) letti alias mirt:	de egy történetnek jó lenne...
(19:36) [Alone]:	mit?
(19:36) letti alias mirt:	nemtom.
(19:36) [Alone]:	meséjj
(19:36) letti alias mirt:	csak sétáltam hazafelé és rámjött a sírhatnék
(19:36) [Alone]:	ááh...nekem már megvolt a mai holnap holnaputáni adag sírás ma...
(19:36) letti alias mirt:	(közben elterveztem, hogy hogy akarom megírni, ez volt az "ismertem egy fiút" szöveggel)
(19:37) [Alone]:	jah...
(19:37) letti alias mirt:	aztán nemtom hogy jött, hogy fut utánam valaki, a nevem kiabálja... kiaz?
(19:37) [Alone]:	ő?
(19:37) letti alias mirt:	nyem vki más mindegy
(19:37) [Alone]:	na?
(19:37) letti alias mirt:	kövi nap->suli-> szar érzések, némaság
(19:37) [Alone]:	uhh----
(19:38) letti alias mirt:	aztán szintén hazafelé sétálok esőben rámjön a sírhatnék elrakom az esernyőt és sírni kezdek de hangok nélküül
(19:38) letti alias mirt:	vki a nevem kiabálja... kiaz?
(19:38) [Alone]:	ő?
(19:39) letti alias mirt:	aha amikor megfordulok, éppen akkor ölel meg. azt modnja, hogy sajnálom
(19:39) [Alone]:
(19:39) letti alias mirt:	nem kellett volna azokat mondanom... és a vállamra hajtja a fejét én meg válaszolok
(19:40) letti alias mirt:	"ne sajnálj, azt kaptam, amit megérdemlek. csak tudod... valahogy piszkosul fájt, de nem a te hibád"
(19:40) [Alone]:	...
(19:40) letti alias mirt:	erre azt mondja, hogy hazakísér... út közben fogja a kezem. csak csendesen sétálunk
(19:41) [Alone]:
(19:41) letti alias mirt:	a lépcsőház ajtó előtt megáll. szembefordul velem.
(19:41) letti alias mirt:	"gondolkodnom kell..."
(19:41) [Alone]:
(19:41) letti alias mirt:	"tudom, és nem kérek semmit, nem bánom, akárhogy is lesz..." és akkor... sztd?
(19:42) [Alone]:	nemtudom
(19:42) letti alias mirt:	gondolkodj...
(19:42) [Alone]:	öhmmm megolt
(19:43) letti alias mirt:	megölelt, és smac (: elköszöntünk, és felmentem... és a mennyekben éreztem magam -.- de ez csak fantázia...
(19:44) [Alone]:

szóval... kész.

ma... (:

Reggel :

Nagy nehezen feltápászkodtam a pihe-puha meleg ágyikómból, elvonszoltam a formás kis popómat a fürdőszobába, és megláttam a fejemen szobrozó madárfészket. Amekkorát sikoltottam, azt szerintem még Szibériában is hallották. Durva volt. Nagyjából próbáltam helyre tenni, ( hozzáteszem hogy nem ment ) aztán csak legyintettem, elmormogtam egy "leszarom"-ot és mentem a dolgomra. Begügyögtem a hörcsögeimnek, sikeresen felkeltve ezzel őket, és sikeresen elérve, hogy kb. egy év szenvedés után tényleg megutáljanak, de hát ez van... felkaptam a táskám, a kabátom, a cuki pink tornacipőm, és elindultam... igaz, kissé hamarabb a szokásosnál, és zene nélkül, így nem élveztem az utazást lábbusszal.

Suli, órák előtt :

Bezzeggel mára is kibeszélgettük magunkat... ez abból állt, hogy elpanaszkodtam neki, hogy már megint elsőként ért be, és én csak másodiknak. Elmondtam neki, hogy alig aludtam. Elmondtam egy sztorit ötödikes koromból. ( idézek : nagyon erős gimnáziumba megyek, és meg sem állok két diplomáig. Hát a gimi valszeg' összejön, de a diploma... álmodni sem merem... ) Felelősségre vontam, amiért nem kaptam még képet tőle. Megígérte, hogy hétfőn. Aztán bejött Erzsi néni, és én odaadtam neki a verset, ami meg van zenésítve ( Születésnapodra - József Attila ), megígérte, hogy majd elolvassa, mert szemüveg nélkül nem megy neki...

Nyelvtan :

Anita néni késett. Nem szokott, úgyhogy beírtam a telefonomba, hogy ma, április kilencedikén, nyolc óra tájban az úr kétezer-tizedik évében, Anita néni, aki a pontosságról híres, elkésett! Nem ilyen hosszan, de a lényeg ez volt. Körülbelül... végigírtuk az órát, de hát tőle nem is vártunk mást. A helyesírási versenyről még mindig semmi, pedig kb. másfél hónapja volt... gáz!

Matek :

Erzsi néni éppen időben suhant be az osztályba, de tőle sem vártunk mást (: Kiosztotta a kémia dolgozatokat... 2-3... faszom nátrium kifogott rajtam :D áh, leszarom... aztán matekoztunk, és kémiáztunk egy 5-5 percet... Mindjárt megtudod miért.

Kémia :

Szemétszedés... -.-

Rajz :

Kiültünk a padokhoz ( sulin belül ) és rajzoltunk... virágot, fát tuját, Csilla nénit xD én az utóbbit, egy másik egyénnel együtt... hát mit ne mondjak... nem csalódtam a rajztudásomban xD
Rendesen kipirosodott a pofim...

Töri :

A tanár beszélt, mi meg írtunk... hát most egy évig nem fogom érezni a kezem. Most is csak az ideg rángatja... :D

Föci :

Szintén töri feeling, csak már a faszunk tele is volt... hatodik órába benyomni egy földrajzot... :S

Hazafelé út :

Kiértem a suliból, és majd megrohadtam annyira meleg volt. Szép lassan sétálok, mire elérek a suli sarkához... a plátói szerelmesem állt ott... majdnem elestem a lábában... bocsánatot kért... a szemébe néztem, és láttam valamit... de lehet, hogy ez csak egy hiú ábránd... nem tudhatom... lehet, hogy csak én akartam úgy, hogy lássak valamit. De jól esett ezt érezni. És... szerintem estére visszazuhanok a földre, majd sírok egy kicsit, de kibírom...

A többi nem annyira érdekes. Usziban voltunk Esztivel, amit gecire élveztem... tök helyes srácok mosolyogtak ránk, de ez őt jobban szíven vágta, mint engem... én mást szeretek... Utána elhúztam táncolni ( újabb seb, az amúgy sem egy szépnek mondható lábfejemen... ) hazajöttem, és most itt ülök... jah, meg msnezek. Még mindig fel lehet venni : gi.ngin.96@hotmail.com <- várok mindenkit (:

Puszi, jóéjt :

Letti.

maradandó emlék.

- A tehén színre lép! - kiáltom Dorinának, mikor az általunk annyira tisztelt, becsült, és szeretett Zsuzsa néni feltűnik a színen. Megint az ezer és egymilliárd éves Adidas melegítő felsőjét viseli, és egy feszülős, fekete nadrágot, mellyel kidomborodnak a combján és fenekén lévő narancsültetvények. A mexikói vendégmunkások szinte integetnek róla. Szegény gyerekeknek dirigál, hogy hova hordják a papírt, mivel annyit sikerült hoznunk, mint égen a csillag. Néha ő maga is meg-megfog egyet, és nagy nehezen kivonszolja, de mivel senkire sem tudja rásózni, ezért egyszerűen lehajítja a földre, és tovább andalog. Bezzeg, ha mi, ( az ő szófordulatával éljek, ) „semmirekellő lusta hasznavehetetlen kis idióták, tavaly is mi dolgoztunk helyettetek, és nagyon becsületesen!!!”* ledobunk egyet, érted, egyetlen egyet, miközben nagyjából húszasával cipeltük kifelé a nehéz kartonokat, egyből előtör belőle a házisárkány, hogy a fröcsögő, tűzszerű, méreggel, és káromkodásokkal vegyített nyálával beborítsa a baba popsi finomságú gyermekies arcszerkezetünket. Mit ne mondjak… ő a kedvenc tanárunk, oda vagyunk érte, szinte istenítjük. **

Dorina vihogni kezd.

- Há-hát te ma nagyon kész vagy.

- Ebben van valami. - A reggeli „hulla depressziós vagyok mindjárt felvágom az ereimet és hozzám ne merjetek szólni mert nektek is segítek az öngyilkosságban vagy ha bemertek szólni akkor elfogom ordítani magam de úgy hogy még a Kamcsatka félszigeten is hallani fogják a denevérek”*** hangulatomat felváltotta valami földöntúlian csodálatos, és veszélyes hülyeség. Dorina ki hozza belőlem az „állatot”. De hisz épp ezért a barátnőm. Ha nem értenénk egymást, akkor is nem lennénk igazán jóban. De mivel sok a közös bennünk, ezért imádjuk egymást.

Nem tudom mióta lökhettük egymásnak a hülye szövegeinket, nem tudom mióta képzelhettünk hülyeségeket, hogy vajon mire gondol Miss. Múú, Akiből Elláthatnánk Oroszországot És Kínát, Minimum Hat Évig, mikor egyszer csak a gondolatok kellemetlen fertályán találtam magam.

- Hiányozni fog ez az egész szarság. – telik meg a szemem könnyel.

- Asszed’ nekem nem? – válaszol hasonlóan fátyolos látással, és megöleljük egymást…

A vége kicsit fantáziálgatásra sikerült, de így igaz. Mindenki hiányozni fog, ebből a koszfészekből, amit annyira utálok. De valami mégis ideköt. Ez a múltam, a jelenem, és már nem sokáig a jövőm. :’( Az emlékek jó dolgok. Szeretnék innen minnél többet megőrizni. A gyerekkorom utolsó éveit élvezni. Élni, szabadon, gátak nélkül. Szeretni azt, akit szeretek, és tudni, hogy ő is viszont szeret.**** De mindent nem tudok elérni. De az emlékek megmaradnak…

* A sztori a következő : Papírgyűjtés. Apu szépen odafuvaroz kocsival hétre a sulimhoz. Körülbelül egy órát állok. Közben az előttem lévő járdarész megtelik várakozó szülőkkel, és sokkal, kisebb papírcsomókkal, mint szerény személyemé. Elkéredzkedek a fizika óráról, csakhogy vigyázzak a papírra, és érjem meg azt a drámai pillanatot, mikor végre valahára ráteszik a mérlegre. Nos kivonszolják a mérleget. Kiket kezdenek el mérni? Azt, aki öt perce jött. Odaállok a drágalátos Zsuzsa néni mellé.

- Te mit csinálsz itt?

- Ügyelek a papíromra.

- Akkor ügyelés helyett pakolhatnál, akkor legalább hasznossá teszed magad.

- Ezért vannak ők itt, nem? – mutatok az évfolyamtársaimra, akik serényen hordják befelé a konténer gyomrába a papírkötegeket.

Morogva megfogok egy párat és bedobom. És ezeket még vagy hét másik követi, még végül elérnek az enyémhez. Zsuzsa drága új kérdést tesz fel :

- Mit állsz még itt?

- Várom, hogy végre lemérjék a papíromat. – eközben az évfolyam társaim rogyadozó térddel közelítettek a mérleg felé.

- Azt mi le tudjuk nélküled is mérni. Szépen lemérjük, beírjuk a 8.D-hez, és probléma megoldva, rád semmi szükség.

- 8.C – helyesbítettem, és ez maradásra késztetett.

- Jajj, akkor az, most nem mindegy? – BASZÓDJ MEG TEHÉN PAJTI.

- Nem, mert tavaly is elloptak a papírunkból.

- Nem igaz!

- De igen, a bátyámék behoztam vagy egy rakás papírt, és a fele volt ott annak, amikor kicsöngettek, és kimentem megnézni.

- Hogy hazudgálhatsz? Ennek semmi értelme, hogy itt állsz, nem csinálsz semmit, ezeknek tetejébe még hazudsz is!

- Eddig vajon mit csináltam? – kérdezem gúnyosan, hiszen ő is látta, ahogyan hordom a konténerbe a papírt.

- Te velem nem beszélhetsz így! Attól még hogy nyolcadikos vagy nincs elintézve semmi! Nincs jogod hozzá! És még hazudsz is!

- Értse már, meg hogy nem hazudok!

- Na indíts felfelé fizika órára, ott talán nagyobb szükség van rád.

- Baj, hogy meg akarom nézni, hogy mennyit hoztam? – és szólásra nyitotta volna a száját, mikor megelőztem. - Tudja mit? Leszarom ezt az egész faszom iskolát, kurvára hidegen hagy, nem érdekel mennyit gyűjtöttem, rohadjon meg maga is!

Szépen felvágtattam az osztályomba, átkozódva levágtam magam a helyemre, és előrángattam a táskámból a fizika füzetemet.

- Valami baj van? – kérdezi kedvesen Ernő bácsi.

- Nem, dehogy is. Talán úgy nézek ki?

- Hagyjuk.

És mivel tehén, és bajtársai csak úgy rugdosták a konténert, ami csak döngött, ezért drága Ernő bá’ leszólt, hogy kicsit halkabban. Valamit beszélt tehén nénivel, és egyből felém vette az irányt.

- A pletyka terjed, igaz? – kérdezem csúfondáros mosollyal, majd hevesen bólogatni kezd.

- Kérdezte, hogy a kisasszony felért-e már. Mi volt ez az egész?

Elmeséltem neki töviről hegyire, és a fél osztály engem hallgatott. Aztán ezt mondta :

- Soha nem értettem ezt a nőt, de nem is fogom.

Úgyhogy Ernő bá’ igazat adott nekem. És úgy az iskola 99.99%a is. A maradék, a tehén.

** Dorinával azt terveztük, hogy elkapjuk, és egy kanállal verjük agyon.

*** Újabb sztori : Reggel nagyban haladunk, megállunk egy ház előtt, ahonnan jönni szokott a gardedám másik fele. A nőci nem bírja a képem. És nem megint kiszúr…

- Gina ( kurvára megöllek, ha így szólítasz, én még mindig Letti vagyok ) – te nem szoktál fésülködni?

- De, egy héten egyszer – mint ahogyan azt dauerral szokás, amióta csak világ a világ.

- És látod hogy néz ki hátul a hajad? Tiszta kóc.

- Se perc alatt szemeket növesztek hátra, és megnézem.

- Nézd, nekem is dauerozva van, és mégis naponta fésülködök. ( kb. akkor csináltatta, mint én, és tök egyenes a haja. ) És lökte a hülye szövegeit, én meg oda sem figyeltem, és a végén hangosan benyögtem : JÓ!

Puffogtam egy sort a barátnőmnek arról, hogy okoskodni én is tudok, meg hogy tök felesleges volt, úgysem fogom úgy csinálni, ahogyan ő, mert még egy pár hónapig én göndör hajat akarok, és hogy három fodrász szavát úgy sem tudja meghazudtolni akármit is mond. Barátnőm szépen lemaradt tőlem, de nem vettem észre. Aztán mikor hátrafordultam, ő már a nőcinek ecsetelte, hogy én mit mondtam.

- Én ezeket nem azért mondtam, hogy megsértődj.

- Nem sértődtem meg, csak felvételi közepén, amikor eldől az, hogy hova vesznek fel, pont a hajamat fogom igazgatni, hogy hogy áll, hogy mossam, hogy töröljem, hova rakosgassam a tincseimet, őszintén LESZAROM a hajamat, de geci magasról!

Nálam ezzel a beszélgetés befejezett volt.

**** Esélytelen dolog…

Hát ez volt a mai napom :D