2010. március 27., szombat

bármennyire...

bármennyire is utálok létezni, muszáj. muszáj tovább menni minden egyes nap
eltűrni ami fáj, egy-egy esésből felállni, és nem törődni a vérző sebekkel...
a sebek bevarasodnak, a var leázik, leszeded, vagy nem tudom, és már csak hegek maradnak.
a hegek emlékeket rejtenek.
nos Lettinek sok ilyen heg van a testén.
de sokkal kevesebb, mint amennyi a lelkén található.
Lettinek nincsen egy álomba illő élete.
nincsenek barátai
egyedül van.
egyedül...
a világ ellen.

~~~

gondoltam, ne csak Loráról, vagy Cathyről olvassatok... ez a blog a szerki életét mutatja meg... az övé sem fenékig tejfel... sőt... utálja. fél a holnaptól. fél, hogy vajon ki fogja aznap megalázni, megutálni, ki ad neki szaktanárit, mert nem tetszik neki a haja, vagy satöbbi...
egy félős személyiség.
és a félelmei nem alaptalanok.
utál élni...
halni akar...
végleg.