a magány hűséges útitárs. ott van, amikor nem számítasz rá, és ott van ha kéred. mindig közel van hozzád, ebben a pillanatban...
leballagtam. bármennyire fájt is, de leballagtam. sírtam. de hiszen ki nem sírt? nyolc éven át ez volt az otthonunk, és most kiszakítottak ebből a nyugodt légkörből. hiányzik. túlságosan hiányzik.
csalódott vagyok. mást vártam az életemtől, mint ami eddig alakult. talán kicsit olyan, mint egy szappanopera.
össze vagyok zavarodva. már nem tudom ki szeret feltétlenül, és ki csak érdekből... nem tudom mit akar tőlem Ő, mert mostanában egyre furcsább... persze továbbra is ugyanolyan jól elbeszélgetünk, meg minden, de valahogy más lett.
az emlék jó dolog, főleg ha sok van belőle.
félek. hogy mitől, azt én sem tudom. talán a magánytól. hogy egyedül maradok.
bár próbálok nem egyedül maradni, de amikor kialszik minden fény, elhallgatnak az éjjeli zajok, ketten maradunk.
én, és a magány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése