közeleg...

itt a hétvége vége... lassan az év vége... és én elballagok... megyek, szaladok... futok az ismeretlen felé... várom a jövőmet, ami közel van, de mégis távol. tegnapelőtt nagyon sokat sírtam. talán azért, mert a király visszatért néztem, és annak szomorú a vége. de mégis megnyilvánul benne az igaz barátság, és az elmúlás fájdalma. nem figyeltem a szövegre, de egy mondat még órákkal a film vége után is ott csengett a füleimben...
" Köszönöm, Samu, hogy itt vagy velem. Itt... mindennek a végén..." (Frodó)
még most is összeszorul a torkom, a gyomrom, és legszívesebben bőgnék mint egy kisgyerek.erre még az is rátett egy lapáttal, hogy Dorinával beszéltem*. hiszen őt is itt kell hagynom. és akkor magamra maradok. egyedül, egy idegen helyen, idegenek között. és félni fogok. félni a holnaptól, a magánytól, a csalódásoktól... félek az ismeretlentől. nem tudom legyőzni, átugrani, vagy megkerülni. nem. a félelem mindig ott lesz bennem, akárhogy próbálok küzdeni ellene. összefolynak a napok. már nem tudom mi álom, és mi valóság. a hét elején várom a hét végét. és a hét végén meg csodálkozom... "ilyen hamar eltelt?" és mikor próbálok visszaemlékezni, nem tudok... nem tudom mi történt, nem emlékszem... képtelen vagyok emlékezni. talán pont a legfájdalmasabb emlékeket törli az agyam, hogy ezekre nem kell emlékeznem. pedig a fájdalmas emlékek is fontosak. ha évek múltán erre fogok emlékezni, mire fogok gondolni? jó nagy marha voltam, hogy pont bennük bíztam, őket tekintettem barátomnak? vagy arra hogy nem bántam meg ezt a nyíltságot...? nem tudom. nem tudhatom...
összefolynak a napok, és én már nem tudom, mi álom, és mi valóság.
már nem tudom, hogy ki vagyok, és mit akarok az életemtől. mit várok? hogy boldog lehetek valaha is? nem gondolnám, hogy ennyire szeretnek. már nem tudom, ki vagyok... és nem lehetek többé a régi önmagam.

* régen csináltunk egy képet, és ő lefestette... megígérte, hogy nekem fogja adni.

álmosvagyok. fáradtvagyok. nem érdekel semmi. nem érdekel a jövőm. csak éljem túl a felgyülemlett fájdalmakat. jóéjt :'(
( és már megint eltelt egy nap, minden érdemlegesség nélkül. pazarlás. )