Rita emlékére...

Május vége egyben egy élet vége is volt. Rita itt hagyott minket.
A blogom révén kerültünk kapcsolatban, és csak msnen beszéltünk, de egyből belopta magát a szívembe, ez a cserfes lány :) egyből a blogokra terelődött a szó, és megdicsért... ez volt életem első dicsérete, nagyon jól esett, főleg egy idegen szájából.
Most pokolian fáj. Pokolian fáj, mert tudom, hogy nem ezt érdemelte. Élhetett volna, lehetett volna családja, igaz barátai, szerelme, minden ami csak egy életben fontos lehet. 16 éve alatt többet volt kórházban mint otthon, és végül a rák okozta a vesztét. Ritával eltávozott közülünk egy olyan személy, aki bárkit, bármikor fel tudott vidítani, boldog volt, és még a halál szélén is mosolygott. Azt mondta jobb lesz így, de a szíve mélyén ő is tudta, hogy hazudik. Élni akart, küzdött, minden erejével, de a betegség végül győzött, és Rita meghalt.
Pokolian fáj. Mert én ma még beszélhettem volna vele. Beszélni is akartam, amíg lehet, de nem tudtam neki elmondani, amit akartam. És milyen sok mindent akartam elmondani! Elmondani, hogy talán ő volt a leghűségesebb olvasóm, hogy az ő kommentárjai hatottak meg a legjobban, hogy vele lettem talán a legjobb kapcsolatban... és hogy ne adja fel, mert jó élete lesz, és minden megoldódik... el akartam neki mondani, hogy szeretem, hogy nagyon hiányozni fog, de ezt már nem tudom megtenni... ő már soha nem jön vissza, és én ezzel a tudattal hajtom álomra a fejem... gyáva voltam, megtehettem volna, de nem tettem, és már késő. Most mindenről ő jut eszembe. Minden rá emlékeztet. Minden egyes fűszál, minden homokszem, minden gondolatom Rita körül forog... élhetett volna, nem is keveset, de a sors keze lecsapott... és már nem tudom neki elmondani, hogy mennyire szerettem, szeretem, és szeretni is fogom.
Már ő is jegyet váltott a túlvilágra...
Azt mondják, hogy nem egyszer halunk. Ha valaki eltávozik, egy kis részünk vele megy, és elkíséri az útján. Nos akkor nekem már nagyon sok részem elment.
Ismertem egy lányt, más volt mint a többi... mások a halál szélén állva sopánkodnak, imádkoznak, az ügyeiket intézik, de ő nem... ő csak vigyorgott.
Rita, nagyon hiányozni fogsz. Utállak, amiért itthagytál.
Szeretlek<3

bocsiiiii

rég nem írtam ide, szánombánom bűneimet...
szerelembe estem. *.*
eksüvőnvoltam. *.*
sulibanvoltam ×.×
féltem, rettegtem, szerettem, nevettem, de boldog még mindig nem vagyok.
mára ennyi, nincs kedvem többet írni. bocsbocs.
pusziii*.*

csak egy msn beszélgetés.

Annával beszéltünk...

Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*elkezdtem írni a blogot
*de nem sokáig jutottam
gumikacsa<3 üzenete:
*uh.
*akkor várj egy kicsit, mindjárt totláisan itt leszek, és segítek
*kitartás
*10 perc
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*okés
gumikacsa<3 üzenete:
*na vagyok
*mi a cím?
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*http://eletemveleesnelkule.blogspot.com/
*ennyit írtam
*csak
gumikacsa<3 üzenete:
*oké.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*és majd csak akkor írom tovább ha feljön Rita
*mert akarok beletenni msn részleteket és Rita megígérte hogy megkeresi nekem Zsolti gépén
gumikacsa<3 üzenete:
*oké.
*annyira imádlak olvasni, kurvára magával tudsz ragadni, mintha én is ott lennék... (:
*( a képemen épp sírtam )
*dorina barátnőm meg vigasztalt
*jólvan letti, semmi baj...
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*én is ezt hallgatom most hogy jól ban semmi baj
*ha tudok segítek
*és még ilyenek
gumikacsa<3 üzenete:
*idegesít?
*mert én tudok másról is beszélni, ha zavar
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*nem idegesít
*csak néha rosszul jön és sírok
*de érted az a legnagyobb bajom
*hogy nem rudom hog milyen valójában a hangulatom
*hszen a szíven darabokdra tört
*de mégis imádom
*és bolgo vagyok hiszen így már jobb helyen
*van
*és egész életemben velem lesz
gumikacsa<3 üzenete:
*de ugye tudod, hogy nem szeretheted őt örökké? valamikor túl kell lépned, mert belefulladsz a magányba, és abba hogy gyászolod őt... gondold azt, hogy ő most épp egy angyalt smárol le :D smárolj le te is valakit, hogy kvittek legyetek. szeress, gyűlölj, isteníts, vess meg, utálj mint még soha senkit, csak egy ne légy : közömbös!
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*tudom hoy túl kell lépnem
gumikacsa<3 üzenete:
*ugye érted mit akarok ezzel mondani?
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*de még nem megy
gumikacsa<3 üzenete:
*bezony.
*még nem is kell.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*esküszöm össze fogom szedni magan
gumikacsa<3 üzenete:
*nekem is minimum egy év kellett.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*és túllépek de most még nem
gumikacsa<3 üzenete:
*most még nem is kell.
*gyászold, sírj üvölts, csináld azt, amivel elviselhetőbb, de vigyázz, hogy bele ne őrülj
*ne szeresd örökké, de gondolj rá néha.
*várj, erre van egy jó idézetem
*"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás
életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass
hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak
előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg
a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*tudod az a fura
*hogy érzem hogy egész életemben szeretni fogm
*lehet hogy csak a szaven kicsi darabja
*de szeretni fogom
*és most ez hülyén fog hangzani
*de tudom
*hogy ha majd pár évtized múlva meghalok
*ő ott fog várni rám
gumikacsa<3 üzenete:
*tudom, velem is ez volt...
*mikor meghalt ő, egyszerűen nem érdekelt semmi
*gyáva voltam az öngyilkossághoz, de élni mégsem akartam
*próbálkoztam mindennel, de nem sikerült követnem
*jött a pszihológus, és ez kicsit könnyített a lelkemen
*olyannal tudtam beszélni, aki nem ismert, és bármit mondhattam, nem tudta, hogy hazudok-e, mert nem ismert
*egy évig szenvedtem ezzel
*csak egy árnyék voltam. nem nevettem, nem mosolyogtam, semmi.
*aztán...
*blogot írtam
*és jó volt.
*jött a második blog
*a sok elismerés
*és ez jobb volt.
*aztán meghívtak a mortem aeternusra
*és ott megismertem metit
*bejelöltem vippen
*felvettem msnre
*és beleszerettem
*aztán összetörte a szívem, és megint egy árnyék vagyok
*nem nevetek, nem eszek, alig iszom
*és ...
*nem akarom ezt az életet.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*soha nem mondtad, hogy meghalt bárkid is
gumikacsa<3 üzenete:
*rajtam a psziho doki sokat segített
*akármit mondhattam, máshol nem hallottam vissza.
*pedig szinte mindenki meghalt körülöttem
*csak a kiscsaládom ép
*a többi totálkár
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*én sajnálom.. tudom hogy nem sokat segítek vele
gumikacsa<3 üzenete:
*nem számít.
*jól esik ezt hallani :)
*meghalt a nagyapám, amikor még tervbe sem voltam véve ( a szüleim még nem ismerték egymást, '81ben történt )
*a nagymamám
*aki kb. totálisan tönkretette anyut
*és engem is
*azt mondta, hogy csak egy zabigyerek vagyok, és reméli annyi napot élek, ahány szemem van
*a másik nagyapám, akit nagyon szerettem
*anyu testvére eltűnt, és nem került elő máig sem
*(anyu testvéreit harmadolta a rák, az öngyilkosság, a szívroham, az agyvérzés)
*cukorbetegség
*satöbbi
*meghalt, ő
*a legjobb barátnőm
*a nagynéném
*sok mindenki, akiknek már nem tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom, amiket mondtam, meggondolatlanul, de tudom, ha itt lennének, megbocsájtanának
*és ez fáj a legjobban
*hogy nem érdemlem meg.
*asszem' te vagy az első, akinek így ki tudtam tárulkozni.
*de jól esett kiönteni a szívem.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*istenem ez borzalmas és nem tudom hogyan bírod elviselni
*én még ezt az egyet s bírom
gumikacsa<3 üzenete:
*tudod, valaki abban jó, hogy őrülten tud szeretni. van, aki a tanulásban jeleskedik. van aki az írásban. van aki bárkit fel tud vidítani pár mondattal. van aki abban jeleskedik, hogy túlél minden borzalmat, és vannak olyanok, akik egy kis fájdalomba is képesek belehalni.
*megedződtem, túléltem, mert muszáj volt.
*ha lett volna választásom, mindenkinél meghaltam volna.
*és meg is haltam.
*mert azt mondják, hogy egy ember, nem egyszer hal meg. ha elveszti azokat, akiket szeret, mindegyikkel meghal egy kis része, amit már nem kaphat vissza.
*megedződtem
*tovább léptem
*mert muszáj volt.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*én ezt mondogatom magamba tovább kell lépnem
*muszáj lesz
*megkért rá a a levelébe
gumikacsa<3 üzenete:
*még nem kell.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*és muszáj lesz
gumikacsa<3 üzenete:
*még ne lépj túl.
*először emészd meg mindezt, fogadd el hogy nincs, próbáld meg feldolgozni a hiányát
*ő is ezt szeretné
*de hagy neked rá időt.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*tudom hogy addig nem leszek szá százalékosan boldog míg azt nem tudom monadni hogy szertlek Zsolti és mindig is szeretni foglak, de most el kell hogy engedjelek esküszöm egyzsr még találkozunk és addig is légy jó és figyelj rám továbbra is
gumikacsa<3 üzenete:
*mostmár soha nem leszel száz százalékosan boldog. sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de így igaz. nekem egy csalódás elég volt a majdnem-öngyilkossághoz. jött a többi, a fentiek nem kíméltek, de túlléptem rajta. és most szerinted tudok boldog lenni? nem nem tudok. a boldogság nem a nevetésről, a viccekről, a vattacukorról, és az álomvilágól szól. a boldogságot át kell élni, magadba kell szívni, mint a levegőt, és ezt nem tudod másképp tenni. több mint egy éve nem vagyok boldog. hogy tudok-e mosolyogni? igen. nevetni? igen. de ez nem azt jelenti, hogy átérzem milyen boldognak lenni, szeretni, igazán, szívből nevetni. és ez már nem fog megváltozni. a szívemben ott marad a szomorúság tüskéje, és ha kihúzom, csak még nagyobb károkat okoz. így is minden lélegzet fáj, de ha még ettől is megszabadulnék... nem tudok megszabadulni tőle.
*mostmár soha nem leszek boldog.
Anna(L)ZsoLtiKaa üzenete:
*:(
*tudom hogy nem lehetek boldog teljesen
*de jó hitegetni magam
gumikacsa<3 üzenete:
*értem.


( a gumikacsa<3 én vagyok, anna meg anna :)

csalódni kell, hogy boldog lehess, gyűlölni tudni, hogy újból szeress...

május 07.

kedves naplóm!

egész jól indult a napom. nagyjából zökkenőmentesen felkeltem, elindultam a suliba, és végül ott voltam. mennyire kiszámíthatatlan volt ez a péntek reggel. nyelvtanon a drága Anita néni bejelentette, hogy összefoglalunk, következő órán dolgozat. örültem neki, mint méhecske az első/utolsó csípésének. ő nem volt képes rá, hogy lelohassza a hangulatom, pörögtem tovább, mint egy hülye gyerek. kémián kikaptuk a TZ-t... hármas, pedig gecire semmit nem tanultam. matek. faszom kivan a matekkal. "nézd, körző vonalzó, tedd egymásra a két vonalzót, és csúsztatunk, ííígy ni..." bázzeg, láwolom az ofőmet, de nem vagyunk már öt évesek. jesszus fasza, ahogyan Tomi mondaná :D igen, láwoljuk Tomi beszólásait :D rajz. csillanéninek nem volt semmi kedve rajzolni, ezért nem rajzoltunk, viszont eszti tök profin kisminkelt :D faja lett, vitt egy kis színt a "nemláttamnapotmárrégenpedigkurvárakreolvagyok" bőrömbe. egy kis változatosság. jót tett, felvillanyozta azt a fél órámat. töri... folyamatosan írtunk, és mit? ötödikes ismétlést.
grat. ennyi. földrajzon sem volt semmi, csak nagy unatkozda. aztán hazamentem, és kurvára szétuntam a fejem. felhívtam esztit, hátha eljön velem sétálni, és el is jött. hívtuk szandikát is, és ő is jött. egész végig Ő járt a fejemben, Ő akit annyira szerettem ( és majd mindjárt megtudjátok mi ez a múlt idő ) és egy álló hete csak róla tudok beszélni. XY így meg úgy, olyan helyes vicces aranyos, más mint a többi seggfej aki eddig az utamba akadt, és azt hittem hogy lehet belőle valami.
nem lett.
az eddig tökéletesnek hitt életem kizökkent a megszokott egyensúlyából, és én "átálltam a sötét oldalra" vagyis depressziósan ültem az ágyamon, idáig. így utólag látom, hogy mekkora hülye voltam. a távkapcsolatok sosem működnek. már ha lett volna belőle egy kapcsolat. de erre is esélytelen voltam. mindig lesz nálam egy jobb, és én csak másodhegedűs lehetek. de megszoktam, már nem fáj annyira, mint az első csalódásoknál. és hogy áltathattam magam? jessszus, mekkora egy... nem ócsárolom magam, már ehhez sincs kedvem. sőt, élni sem nagyon. de ahogyan a barátok közt főcímdalban is megéneklik "felejts el mindent, mindent ami fájt"
ehhez csak . hozzáfűznivalóm lenne : az idő kurvára nem gyógyít meg semmit, sőt, az emlékek/tettek/érzések csak még fájdalmasabbak lehetnek, a felejtés nem könnyű dolog.
szerettem őt, mint még soha senkit... és ez hiba volt. de olyan jó volt egy hétig a mennyben járni. és most még fáj, de már egyre halványul. remélem a hét elejére el is tűnik.
és eszembe jutott egy idézet.
"nem félhetsz a haláltól, ha nincs miért élned"
érte éltem, nem féltem a haláltól, de még élni akarok... valameddig. és nem lesz könnyű, a bűntudat mocsarában fürdeni, tudva, hogy ő más kezét fogja, mást ölel kedvesen, mással nevet lelkesen, és elfelejtette, hogy valaha is az élete szélvédőjén csapdostál öntudatlanul, mint egy elütött bogár, aki a haláltusáját vívja.
fáj. nagyon fáj.
leblokkolt az agyam, a kezem remeg, sírógörcsöm van.
egy átlagos csalódás az életemben.
de ő más volt... az emléke jobban fáj.

május 1 - élményeim

szépen felkeltem, kimentem a mosdóba, és elborzadtam magamtól. utána befeküdtem apu mellé dizájn centert nézni (Fábry) utána szépen kimentünk a duna partra sütögetni... egy gramm kaját nem ettem, viszont egész nap rövid gatyában+melltartóban mászkáltam... nem számoltam hányan bámulnak meg. a víz totálisan hideg volt, viszont combközépig bemerészkedtem. utána hazamentünk, lefürödtem, kisminkeltem magam, felöltöztem, és mentünk Dorináért. apu szépen kivitt minket a Kék tóra ( Szigetszentmiklós ) és mivel kezdtük? beültünk dodzsemezni. nagyon nagy volt, de nem voltak annyira helyes srácok, akiknek neki tudtunk volna menni. Márti szerint így lehet ismerkedni. hát nekünk nem jött be. viszont rohadt sokat táncoltam a dodzsem aláfestő diundisu zenéjére :) kicsit sem néztek hülyének. jött a BNF koncert. Zsani és Márti lelépett, és én kettesben maradtam Dorival. úgy gondoltam rágyújtok, és rá is gyújtottam. jó volt, jól esett. :) Dorinát is megkínáltam, és megtanítottam hogy kell letüdőzni. hát egy nagy köhögés lett a vége( lásd a poént, Dori harmadik beszólása ), szóval inkább mentünk tombolni, holott 1. Dori utálja 2. én nem is ismerem őket. de tök mindegy, azért amikor egy Jonas Brothers számot énekeltek, akkor videóztam egy kicsit ( Fly with me ) utána Márti és Zsani áradoztak egy sort ( Zsaninak az énekes csávó megfogt a kezét, és a hülyéje elkezdte, hogy soha többé nem mos kezet. én meg szépen összetapogattam a kezét . hát na, megkapta :) és elmentek autogramért. mi egy darabig ott álltunk velük, de miután meghallottuk, hogy Sugarloafék jönnek, ezért rohantunk tombolni. végigénekeltük a Barbit, a Szingli lányt, azt a lufis számot, meg még volt pár dolog... Dorival utána mi áradoztunk Szabiról... a drága felállt egy hangfalra gitározni :) irtó helyes volt a pilótás napszemüvegében, és a szöszi hajával... olvadoztunk, mikor ránk nézett, és kicsit sokáig bámult ránk :) még gitározni is elfelejtett... :) Sugarloaf után mentünk még dodzsemezni. amíg vártunk összefutottam Szandimmal (L) kértem tőle egy szál cigit :) aztán még mentünk kétszer dodzsemen. utána megjöttek Dori szülei, Mártiék viszont elhúztak. Zsanit mi vittük haza, utána meg átmentünk még Imiékhez... anyuék nála voltak, a délután folyamán, a 30. szülinapján. ott még elhülyültünk, és jöttünk haza bubulni. anyuék bealudtak, én meg Metivel beszéltem :) kicsit elvoltunk.

a nap nagy beszólásai :

Dunán :

G : fotós akarsz lenni?
L : hát igen, jó lenne.
G : ahhoz sokat kell tanulni?
L : 2-3-4 évet biztos kell tanulni.
G : megmutatom hogy kell fotózni, tanulás nélkül. *előveszi a telefonját, és lekap, sötétszürke melltartóban, és egy halálfejes rövidgatyeszban*

Majálison :

D : szőröspipííí * ezt ordibálta előre Mártinak, aki előttünk öt méterrel sétált, és abban az öt méterben volt vagy 20 ember, aki mint hátrafordult... én csak a fejemet fogtam*
D : Márti, ez a te hibád! *Dorina, Márti segítségével észrevett egy srácot, akit régen szeretett, és azután folyamatosan a srácon csüngött a szeme. egyszerűen nem tudott máshová nézni*
D : Letti, megöllek! ( folyamatosan )

Iminél :

L : Laci, befekszel mellém? * húzódok arrébb a kagylófotelben, viccnek szántam, erre... *
Lc. : aha! *vigyorogva beszorít* milyen nagy a segged.
L : köszi...
* kicsivel később *
Lc. : milyen csontos a segged.
L : előbb még nagy volt, most meg csontos. döntsd el.

*Laci bort próbál önteni, de nem veszi észre, hogy az üvegen van a kupak, de azért önti, én viszont dőlök a röhögéstől*


Metivel :

M : elsőre megszólalni mindig olyan... gáz.
L : akkor megszólalok én. *HELLO*
M : *SZIAA*
( és így először hallottuk meg egymás hangját... meghatározó pillanat :)

M : lefáradtál már?
L : aha...
M : ne, ne, ne, még ne... még van egy-két viccem...
L : *nyög egyet*

L : messze laksz.
M : igen, kár volt belém szeretned.
L : MÍÍÍ?

L : *mesél magáról, le sem tud állni, de aztán a mondandója végére ér.* még valami?
M : megkérdezném a mellbőséged, de az bunkóság lenne.
L : 70.a.
M : mhm... :)

M : szia anyu...
L : hello kisfiam.
M : ja nem, anyu van itt.
L : ooké...
M : mennem kéne.
L : ja, nekem is.
M : nem neked beszélek anyu!!
L : na jó, mentem...
M : én is.
L : Meti?
M : hmm...?
L : álmodj velem.
M : te meg velem.
L : meglesz :) jóéjt :)
M : neked is :)

hát nem sikerült egymásról álmodni, de nem baj :)
jó nap volt :)