2010. szeptember 18., szombat




Mennyit ér egy élet?
Néha nem sokat.
Néha semmit.
De amikor majd' belepusztulsz a fájdalomba, akkor kezdesz el ezeken gondolkodni.
Csak egy hörcsög volt. Egy hörcsög, mégis annyira meg tudtam szeretni...
Mindig megharapott, és akkor megdorgáltam érte, de most azt kívánom, hogy bárcsak véresre harapdálná az ujjam... bármit, csak élne még...
A párja azóta nem csinál semmit, csak néz maga elé, talán már ő is felfogta, hogy nincs többé, és... hiányzik neki.
Most nem tudok mit mondani...


Nagyon fog hiányozni :'(

2010. augusztus 23., hétfő





rég jártam errefelé.. őszintén szólva túl sok minden történt, és nem volt sem időm, sem energiám írni. na majd mostantól talán. szerelmes vagyok. túlságosan szerelmes. Andris<3
voltam balcsin,ezdőtáborban, meg anyuékkal, meg gólyabátorban, de kb végigunatkoztam a nyarat. :) <3

Bocskai-s póló :)

mezítlábafűbenmikor...:)

pink-pacman :)

gyönyörűvolt *.*

gyönyörűvolt *.*





pár db én :)
na, byebye.<3

2010. június 30., szerda


nem tudok mit írni. nincs ihletem. fáradt vagyok, nyűgös, beteg, fájok mindenhol, és büdös is vagyok mindezek tetejébe. megyek fürdök és alszom. holnap írok majd bejegyzést, nyugi, nem felejtettem el ezt a kevéske kis olvasó"tömeget"
voltam Eclipse premieren... van Edwardos poharam.
de majd beszámolok holnap.
jóéjt, puszi, szeretlek titeket (L)(L)(L)
Letti.

2010. június 22., kedd

az utóbbi hetek...


a magány hűséges útitárs. ott van, amikor nem számítasz rá, és ott van ha kéred. mindig közel van hozzád, ebben a pillanatban...

leballagtam. bármennyire fájt is, de leballagtam. sírtam. de hiszen ki nem sírt? nyolc éven át ez volt az otthonunk, és most kiszakítottak ebből a nyugodt légkörből. hiányzik. túlságosan hiányzik.
csalódott vagyok. mást vártam az életemtől, mint ami eddig alakult. talán kicsit olyan, mint egy szappanopera.
össze vagyok zavarodva. már nem tudom ki szeret feltétlenül, és ki csak érdekből... nem tudom mit akar tőlem Ő, mert mostanában egyre furcsább... persze továbbra is ugyanolyan jól elbeszélgetünk, meg minden, de valahogy más lett.
az emlék jó dolog, főleg ha sok van belőle.
félek. hogy mitől, azt én sem tudom. talán a magánytól. hogy egyedül maradok.
bár próbálok nem egyedül maradni, de amikor kialszik minden fény, elhallgatnak az éjjeli zajok, ketten maradunk.

én, és a magány.




2010. június 20., vasárnap