soha semmi nem lesz ugyanúgy már...

Maradnék, de érzem hogy mennem kell
Mert vár, valahol egy másik út
Hogyha most is úgy szeretsz engedj el
Ma már nem köt ide, csak a múlt

A kezed fogom ma is ugyanúgy mint régen
A képen ott vagy te is velem és nem értem
Mért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék

Leperegnek az utolsó könnyek
Elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek
De mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés
Téged bánt és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés
Soha semmi nem lesz ugyanúgy már

Egyedül csak védtelen gyermek vagy
Ha kell, én vigyázok rád
Ne akard, hogy mindenre választ kapj
Egyszer tiéd lehet a világ

Ha itt maradok összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék

Leperegnek az utolsó könnyek
Elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek
De mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés
Neked fáj és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés
Soha semmi nem lesz ugyanúgy már


soha nem éreztem még ilyen jelentéktelennek magam. kérdéses, hogy miért, de nem tudom. egyszerűen, mintha nem is léteznék. csak tengek lengek a semmiben, és van egy olyan szürke, értelmetlen, fájdalmas tárgyam, amit életnek hívnak... :( szarnap. szaridő. szarkedv. szarvilág. szarélet. minden szar. minden élvezhetetlen. ma nem is nevettem. pedig lett volna okom rá. nem is egy.