Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz...
józsef attila egy nagy kedvencem. talán ezt énekeljük majd ballagáson. remélem igen.
a depi maradt, de egy kicsit elviselhetőbb a p.sz.* fájdalma.
egy nagy, szeretethiányos, kopott, elhagyott plüssmackónak érzem magam...
akinek kirángatták a vattabélését.
és belül csak üresség maradt.
a szemeim le-lecsukódnak, de nem akarok aludni...
bár néha a valóság szebb mint egy álom, de nem emiatt akarok fent maradni.
azért, hogy jó későn keljek, és ne kelljen bájolognom a locsipocsizókkal.
húsvét... *a fejét csóválja* a lényeget sose értettem. ( nem kérek magyarázatot, köszi )
majd felnövök egyszer hozzá.
de nem akarok.
néha szeretném megállítani az időt. megállni egy pillanatra, amikor nem figyel senki...
így hallatlanban/látatlanban, amikor senki sem tudja hogy mit csinálok, elordítani a világnak, hogy bazd meg, miért? jó érzés lenne.
néha boldognak látnak az emberek. mosolygok, nevetek, ontom a balfasz poénjaimat, amit nem ért senki, ( talán túl kicsi az agykapacitásuk hozzá ) de talán jobb is, mert ha meglátnák azt, ami a viccek mögött rejtőzik... meglepődnének. talán nem is kicsit.
és megint visszatérek a szerelemhez. ez egy ocsmány, férges, telibebaszott, szar dolog. de amennyire ezekre a jelzőkre van szolgáltatva, pillanatokig mennyekben jársz tőle. de csak pillanatokig. aztán rájössz, ( esetemben így van ) hogy a srác 1. jobbat is megkaphat 2. azt sem tudja, hogy a világon vagy 3. esélyed sincs 4. ha leballagtok még kevesebb lesz az a minimális kis esély, hogy talán megtudja, hogy hoppá, ki is ez, és ez olyan mérhetetlenül szar érzés, hogy egy hete úgy nézek ki, mint egy vízi hulla! nem tudja, hogy mit érzek, nem is fogja tudni.
de egy jó benne. megtanulsz szenvedni. könnyek, ordítás nélkül viselni a kínt, ami egy életen át benned él valahol mélyen, de te mindig hátrébb, és hátrébb sorozod a dolgokat, aztán leveszed a listáról... legalább is azt hiszed. mindig benned fog élni, valahol mélyen, tudat alatt. gyötörni fog, amíg rá nem szánod magad a cselekvésre... de akkor már késő lesz.
legalább a barátok mellettem lennének ilyenkor... de nem panaszkodhatok. vivi mindig itt van... és anna is... velük megosztom örömöm-bánatom... az utóbbiból egyre több van. köszönöm nektek, hogy próbáltok kirángatni a depiből... hálás vagyok érte.
* az a drága plátói szerelem...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörléshát öhm...
VálaszTörlésezzel most nagyon sok lelket vertél belém, mondhatni, hogy még kilátástalanabb a helyzetem.
tudnék mesélni olyan dolgokat,amiről szerintem álmodni sem mernél, és mind ezt családon belül, de ez nem publikus infó.
csak... néha tényleg jól esik kiírni magamból ezeket a dolgokat.
írtam, hogy ezek a komik kíméljenek, de ha ez akkora feladat... akkor nem is tépem a szám.
HA másnap is ilyen véleménye van, akkor kérem MSN-EN ÍRJA LE!!! Lora swan chatre kiírtam, várom a jelentkezőket.
skyn, még annyit fűzök hozzá, hogy ezt a mondatomat : "valakinek, aki ki tud rángatni ebből az egész szarságból." azt kicsit félreértetted. ilyenek kellenének : meglátod minden hóra fordul, és nem csak fikázni a dolgaimat. hálásan köszönöm -.-
letti.
Nagyon sajnálom Letti hogy megsértettelek szerintem jó dolog ha ki adod magadból csak...
VálaszTörlésmindegy ezt ugyse tudnám értelmesen megfogalmazi.Ezell a komentel is szeretnék bocsánatot kérni én tényleg nem akartalak megbántani.Nagyon sajnálom.Én az elöbbi komentet nem úgy értettem ahogy te.
Ha akarod nem írok ide több komit.
Tudod én a történeteidet már az elejétől kezdve olvastam és ha kommentre volt szükség hát én írtam.És én ide is szívesen írak.
Remélem ha nem is szent de azért BÉKE
skyn
nem bántottál meg... néha tényleg jól esik kiírni, és asszem' értem is hogy mit akarsz mondani. ha ide menekülök a problémák még ugyanúgy ott lesznek, és ezt jól tudom, de jó egy kicsit azok nélkül létezni, és ezek tudom én, csak percek, de megkönnyebbülés, hogy nem függök semmitől, és senkitől addig, amíg ezeket leírom. aztán menekülök vissza a fájó valóságba. a problémák közé. néha kell hogy valaki helyretegyen... tényleg nem bántottál meg, de tudod hogy van ez... fáj az igazság. pedig néha nagyon is kell, hogy valaki az arcodba üvöltse, hogy mit képzelsz? és ez elsőre fáj, de aztán rájövök, hogy nagyon is igaz, ami még jobban fáj, de egyszer csak elmúlik. kissé zavaros ezt így leírni, de nagyjából ilyen érzéseim vannak.
VálaszTörlésszent a béke(: ( semmi baj )
letti.
:(
VálaszTörlésNagyon sajnálom...
De tudod van, hogy azok az emberek akik problémákkal küzdenek valamiben fantasztikusan jók, és az összes "boldog" embert maguk mögé utasítják. Szerintem te már megtaláltad ezt a dolgot. Mert gyönyörűen írsz, nagyon szeretlek olvasni. (Na jó, ez érdekes lett.:)) Szóval, gondolj erre!
Ui.:Tudom, hogy ez nem valami nagy vígasztalás, de talán...
Üdv.
most könnyeket csaltál a szemembe, és mosolyt az arcomra (: nem kell sajnálni, tudod, minden rosszban van valami jó... mindig nézd az élet napos oldalát (: köszönöm(: édes vagy (:
VálaszTörlésmost tényleg más színben látom a világot... (:
szerintem egyik ember sem boldog. az érzés ott lehet, de a problámék előle nem lehet menekülni a boldogság puszta színlelésével. egy kis jókedvtől nem változik meg semmi, csak máshogy viszonyulnak hozzád az emberek, talán egy kicsit jobban érzed magad a bőrödben...
puszi...(: